2006. október 24.

Csapágycsere 210-ben II.

Nah írok amíg frissek az emlékek:

Szóval folyt. itt:

Vasárnap délutén nekiduráltam magam és folytattam a motor összerakását.

A blokk összehúzatásánál akadtam el, ugyanis szét sikerült szaggatnom a tömítést.

Ezt beszereztem, persze csak készletben lehetett kapni – fákk! – és most már mindennel felvértezve fogtam a dologhoz.

Ugye ott tartottam konkrétan, hogy csapágyak a helyükön, hajtómű részei a helyükön, főtengely egyik csapágyán passzosan a helyén. Most már csak a blokk összehúzatása volt hátra:

  1. A főtengelycsdapágy belső gyűrűjét felmelegítve kis gázégővel a tömítés beigazgatása után viszonylag könnyedén, kisebb erőráhatásra összepasszintódott a két fél. Ezt egy keményfa darab és kalapács idézte elő mondom : igen kis ráhatásra, passzosan a helyére igazodott minden 1-1,5mm híján szépen. (Csodálkoztami is rendesen, de így volt!)
  2. A csavarok csak ezután játszottak be. Behelyeztem mindegyiket és a maradék 1-1,5mm-ert már ezekkel húztam a helyére könnyedén gond nélkül.
  3. Minden csavart gondosan meghúztam – átlós irányban persze mindet. A hajtókar nekem valahogyan minden gond nélkül éppen középre került összerakáskor. Nem kellett igazítgatni sehová, elsőre középre állt be a dolog.
  4. A hengertalp tömítése következett, kicsit ezt is bezsíroztam
  5. Az új gyűrűket feltettem a dugóra. Na ez kiborított kicsit : nem egyszerű dolog az biztos. Vigyázzak is a gyűrűre, a dugót se sértsem meg vele, de a helyére is kerüljön azé’…
  6. OK, gyűrűk feltéve, henger felhajít, hengerfej és már indul is a moci….. eeeehheheheee, na ez nem így megy!!! Szóval henger felhelyezése : itt a gyűrűkkel meg a kicsit olajos/zsíros kezemmel elszórakoztam kicsit a pincei világítás csodálatos fényözönében mire sikerült – szó szoros értelmében – beleerőszakolni a gyűrűket a hengerbe, nem semmi kis meló volt. Káromkodásaimról lexikonokat lehetne írni amik elhangzottak a fejemben, de nem adtam fel, gondoltam biztosan így kell ennek lennie.
  7. A henger ráküszködése után az új gyűrűkkel nem igazán akart a dugó mozogni a hengerben, így tehát alsó holtponton rátoltam szépen és feltettem a hengerfejet. Valóban vannak hengerfej csavarok (40HUF/db) amik dupla magasak mint a sima anyák. Természetesen elsőre fordítva tettem fel, mert már tökre be voltam indulva, aztán felment rendesen ahogyan kell.
  8. Most jött a blokknak a vázra felszerelése. A régi csavarokat használtam fel, mivel eddig is megfeleltek erre a célra, ezután is meg fognak. A menetük jó volt, nem sérült még meg. Ez a dolog ment simán. (hehh!!)
  9. Szimmeringeket beraktam a helyükre. Nah ez sem ilyen ecccerűen ment. Egyik sem akart szépen rábeszélésre bemenni a helyére, mindnek elkelt az erőszak. Kíméletesen persze már amennyire lehetett. (Itt hibáztam!!!) Nem tudom pontosan meddig kell egy szimmeringnek belemenni a blokkba, vagy a fészkébe, de én mindet koppig vertem bele.
  10. Kuplungok, gyújtás alaplap, mágnes (kis ék nem marad ki!), lánckerék, bringa átkapcsoló – az “új” szerkezet – felszerelése. Na itt megint előjött az a probléma amit már említettem korábban, nevezetesen az, hogy a vezérlő dobot nem tudtam koppanásig betolni a helyére. Olyan mintha a szimmering nem engedné be, mintha beleakadna a válla a szimmering belső tömítő-futó felületébe és nem engedné be a helyére a dobot ütközésig. Itt is berágtam egy cseppet, de addig erőltettem a dolgot mígnem csak bement teljesen – na jó kicsit szorult a dob, de leszartam, mert haladni akartam (ez is hiba volt!!!).
  11. Váltóolaj betöltése – OK.
  12. Porlasztó tömítésekkel felszerel, kipuff új tömítéssel szintén fel (tőcsavarokon mindenhol anyacserék!), láncok a helyükre, hátsó kerék rögzít és láncfeszesség beállít!!!
  13. Előgyújtás beállítás : na ez érdemel pár szót már csak azért is, mert nem vagyok biztos abban, hogy jól sikerült-e teljesen. Szóval a fórumon olvasható meg a szerelési útmutatóban szereplő leírások alapján – gyerekjáték ez!!! – gondoltam semmiség az egész. Gyertya kivesz, mágnes jelölés odaforgat ahová kell, és tolómérővel méregetés, dugattyú helyzet beállítás. Aha! Valaki elárulná hová lehet a tolómérő “talpát” feltámasztani olyan korrekt módon, hogy amikor a mérést a hengerbelógatott tüskével végzem az ne illegjen-billegjen és a dugóra merőlegesen is álljon?!?!? Elmondom hová : nincsen ilyen hely. A mezei kis ipari tolómérőt sehol nem lehet egzaktul megtámasztva a gyújtást tizedmiliméter pontosan beállítani!!!!! A sacc-per-kábé az viszont igen hatásosan bevethető módszer! Szóval hozzávetőlegesen kétszer is ugyanabban a pozícióban tartva az eszközt – szerintem – beállítottam az előgyújtást pikk-pakk! (Mára már van egy elképzelésem erre a dologra amit majd később leírok.)
  14. Levegőszűrő maszk felszerel, benzinellátórendszer plug-in, és remegő kézzel kitoltam a motort a ház elé – közben besötétedett…
  15. Benzincsap kinyit, karbi feltölt, kéz remeg, láb remeg : berúgom a motort! Nem indul, naná! Sebaj mégeccer-mégeccer, nah aha mintha elkapta volna… ráül és bebicikliz és elindult a gép.
  16. De micsoda hangon, illetve hangtalanul. Nem hittem a fülemnek! Igaz párszor lefulladt, gondolom a hideg motor meg a kis alapjárat miatt ami a szétkopott motorhoz volt állítva, szóval az alapjáraton erősítettem egy kicsit, így már nem állt le. Mentem egy lassú kört a szivatót kiugrasztva. Leírhatatlan élmény volt. Szépen “puhán” ment minden tengelyem, a motorzaj tizedére csökkent és most már a kipuffból hallottam csak a hangot, a motor az csendben muzsikált. Húzatgatni nem próbáltam, ez nehezemre is esett, de ott van benne az erő ez már biztos.
  17. Deklik feltétele után nem bírtam magammal, lementem a benzinkútra és tankoltam kannába 95-ös naftát amit bekevertem jó kb 23-25-ös keveréknek. Olyan szépen ment a moci, hogy el sem hittem, dagadt is a mellem rendesen.

kettőtizes

2006. október 17.

Csapágycsere 210-ben

Blokk széthúzás – csapágycsere

Az alábbiakban az általam végzett blokk széthúzást és a blokkban lévő csapágyak cseréjét írom le segítség képpen azoknak akik még nem estek át hasonló procedúrán.

  1. Rész

Előkészületek:

  1. Csapágyak és szimmeringek beszerzése
  2. Olaj beszerzése a váltóműbe
  3. Gázlámpa baszerzése a csapágycserék megkönnyítéséhez
  4. Hengerfej csavarok (anyák) beszerzése – nem tévedés, vannak ilyenek : dupla a magasságuk
  5. 1 liter Nitrohígító beszerzése
  6. Seeger-fogó beszerzése (!!!)
  7. Széles fejű csavarhúzó (legalább 8mm) beszerzése

Lássunk hozzá:

  1. Pár kör megtétele után olaj leeresztése, megvizsgálása és a csere eldöntése. A motor állapotára enged következtetni az állaga, ha tudjuk mennyi Km van az olajban. Leeresztő csavarok visszahajtása, mert elkallódhat.
  2. A motor kihűlése után a karburátor és a kipifogó lebontása.
  3. Deklik, gyújtásalap, mágnes és a kuplung- és vezérlő szerkezetek le/kiszerelése. A mágnest a közepébe belehajtott M8-as csavarral tudjuk lepattintani (nekem simán lejött). A motort átvezetékeltem és mivel sarus összekapcsolásokat alkalmaztam ezért könnyű volt a gyújtásalaplap leszerelése, ajánlom mindenkinek ezt a megoldást.
  4. Gyertyát kivettem, mert később már nem lesz egyszerű amikor a blokk az öledben van…
  5. Blokkot leszereltem a vázról. Ezt csavarlazító sprével igen meg lehet könnyíteni.
  6. Hengerfej-henger le, tőcsavarok tetszés szerint kiszedhetők ill. bennhagyhatók, engem nem zavartak így benne hagytam a blokkban.
  7. A gyűrűket én érdemesnek tartom kérdés nélkül cserélni, annyira olcsók, hogy megéri, ha már szét van a gép akkor cserélem.

Itt jegyezném meg, hogy ildomos egy likvidált lepedőt magunk mellé készíteni és minden egyes leszerelt egységet azonnal mindenestől egy darab tiszta rongyba bebugyolálni és eltenni láb alól. Sok vesződségtől kíméljük meg magunkat ezáltal.

  1. A dugattyút rongyba tekertem, ne verődjön össze-vissza a szerelés közben, még megsértem a végén.
  2. Következett a blokk szétcsavarozása, ami nem a legkönnyebb dolog, főleg ha nem áll rendelkezésre a megfelelő szerszám. A csavarhúzó hegye legyen legalább annyira széles, mit a csavarfejben lévő horony hossza. Máskülönben könnyen szétgyalázhatjuk a csavar fejét és a hornyát, ami lehetetlenné teszi a kiszedését. A belső csavarok kihajtása után ne feledjük, hogy a külső oldalon is tartja egy árva csavar a két felet, ezt is hajtsuk ki!!!
  3. Csavarok kint, és a nagy csavarhúzó nyelével – műanyag – a kézbentartott blokk külső nem illeszkedő felületeire mért erőteljes ütésekkel szedtem szét a két felet, persze némi csavarhúzós feszegetést is segítségül hívva. A csavarhúzóval szigorúan csak ott feszegettem, ahol a csavarok átmennek a két félen, csak az ezeknek megfelelő KÜLSŐ részeken az összatételeknél, természetzesen csak amikor már közé fért a csavarhúzó feje amikor már az ütögetés megnyitotta kissé a két blokk-felet. Összességében elmondható, hogy nem nehéz a két fél széthúzása. Eléggé simán és könnyen ment.
  4. A tengelyeket kihúztam, a főtengelyt további munkákig azonnal elcsomagoltam, a hajtőmű tengelyéről a fogaskerekeket óvatosan levettem és sorrendjüket megtartva szintén elcsomagoltam tiszta rongyba és eltettem. A tengelyről a seegert levéve a lánckereket is levettem, így a tengely teljesen kiszabadult.

Itt egy kisebb tisztogatási procedúra következett, a durvább szennyezőgéseket nitrohígítóval és csavarhúzó heggyel (olajsár) eltávolítottam mielőtt tovább haladt volna a munka.

  1. Szimmeringek kiszedegetése után a blokk feleket gázégővel megmelegítve kiütöttem a csapágyakat. Ezt a műveletet élveztem a legjobban, a hőfok akkor jó ha ráköpve sistereg a blokk. Direkt erre a célra, no meg a beütésekhez készítettem pár fa ki-beütőt, persze kemény fából.(kézi farigcsálásra kell csak gondolni)
  2. A 6006-os csapágynak van egy biztosító seeger-e amit kiütés előtt ki kell emelni egy arra alkalmas fogóval, ennek hiányában akrobatikus úton is kiszedhető, de félő a blokk sérülése. A csapágyak minden további nehézség nélkül kiüthetőek a meleg blokkból. Fára támasszuk fel ha csak lehet a blokkot a kiütésnél, mert megsérülhet az illeszkedő felületek valamelyike.
  3. Ezután következett a kisebb részegységek és a blokk mindkét felének az átmosása, alapos tisztítása különös tekintettel a csapágyfészkekre. Erre a célra nálam a nitrohígító válik be a legjobban. Amíg ezzel bíbelődtem – eléggé sziszi-fuszi munka – addig a hengerfej és a henger befújva aktív hideg zsíroldóban pácolódott. Meg is lett a hatása! A dugattyú homlokáról minden koxot eltávolítottam, fémtiszta lett.
  4. 10-15 perc alatt csont szárazra száradt minden, elcsomagoltam vissza mindent kivéve a blokk két felét és a henger-hengerfej egységet.
  5. A hengerfejet és a hengert ecseteléssel és hígítóval a még ott lévő makacs szennyeződésektől is megszabadítottam, majd a gázégővel egy hangyányit megmelegítettm, hogy az esetlegesen rossz helyre fojt nedvesség azonnal elpárologhasson (a hideg zsíroldót vízzel mostam le). Hengerfejet belülről alaposan kipucoltan csiszpapírral, mert igencsak rá volt már égve a kox.
  6. Csapágyakat előkaptam és már melegítettem is a blokkot a megfelelő helyen. A csapágyak meglepően kis erőhatásokra a helyükre csúsztak, nyilván az előmelegített fészkeknek köszönhetően. Némi olajos támogatást azért kaptak.
  7. Szimmeringeket behelyeztem óvatosan és egyenlőre itt befejeztem a munkát.

Folyt.köv.

(amikor időm engedi)